STÍLUSIRÁNYZATOK









A virágkötészetben ugyanúgy kialakultak a stílusirányzatok, mint más kézműves ágakban.
A stílus fogalma:
A stílus kifejezésmód a virágkötészetben
a készítmény jellegzetes alakjára utal,
sajátos vonások,  
eltérő növény és kiegészítő-anyag felhasználás
jellemzi.
Abban az esetben mondhatjuk el egy elrendezési formáról, hogy külön stílus ,
ha a lényeges virágkötészeti kompozíciók
(csokor, tűzött kompozíció, növény-összeültetés, koszorú, ünnepi virágdísz)
mindegyikét elkészíthetjük a sajátosságok figyelembevételével.


1. Vegetatív stílus




Az 1950-es években ismét teret kapott a természeteshez való visszatérés. Moritz Evers német virágkötő fogalmazta meg először a természetesség, a természetazonosság elvét a virágkötészetben.
Ez a kötészeti stílus, mint neve is tükrözi, a növények természetes megjelenési formáját, a természetben való elhelyezkedésüket hangsúlyozza. A kötészeti alkotások a természet egy-egy apró részletét jelenítik meg (imitálják), próbálják visszaadni a szemlélőnek. Fontos, hogy olyan virágok kerüljenek egy csokorba, amelyek életkörülményeiket tekintve is nagyjából azonos termőhelyről származnak.
Minden virágot, növényi részt úgy használjunk fel, 
ahogy azok a természetben előfordulnak! 



A virágok állását, az ágak hajlatát, a füvek ívelését nem szabad megváltoztatni, az összeállítást kell úgy kialakítani, hogy érvényesülhessenek!
Hajtatott virág, festett növény nem kerülhet a kompozícióba.

Ebben a természetes elrendezésben csak az aranymetszés szabálya tesz rendet, leginkább aszimmetrikus, alkotásokat hozva létre.
A kompozíció összeállítását az alap elkészítésével kezdjük, amire nyugodtan tehetünk mohát, zuzmót, ágakat, leveleket, terméseket, hogy a stabilitást megteremtsük. Ezután folyamatosan építsük fel a kompozíciót!  
Felülre kerülnek a természetben is magasabbra növő virágok, pl ágak, míg legalulra azok, amelyek a talajszinten vannak.
Minden növény ott helyezkedik el, ahol a természetben is lenne. Ezekhez, a készítményekhez ne használjunk dekorációs kellékeket, hisz a természetességet zavarná meg! De használhatunk kavicsokat, csigaházakat, kagylókat, zuzmót, minden természetazonos kiegészítést (pl. fészek,tojás...)
Ezt a stílust alkalmazhatjuk 
az évszakokat kifejező 
csokrok, virágtálak összeállításánál.
                                 
     
színkompozíciós elvek:

          /Színkontrasztos/      meleg =--/Színharmónikus/--= hideg 
TAVASZ:lila - sárga               sárgakrém/fehér      lila -rózsaszín
NYÁR:   kéknarancs         sárga piros                   kék -zöld
ŐSZ:     zöld - vörös             barna vörös                 barna -zöld
TÉL:     fekete – fehér         fekete szürke               szürke - fehér
                                
A kompozíciónak nincs súlypontja, de minden virágszár kissé összetart. Olyan, mint egy kiültetés, egy kis természet-imitáció. A virágszárak keresztezhetik egymást, de egy pontból nem „nőhetnek” ki. A természetesség látszatát kell keltenie a készítménynek.


A Vegetatív stílus egyik experiment változata az un. Bozót-stílus.
Általában virágtálat vagy térdekorációt készítünk így.
Az aranymetszés szabályai nem érvényesek rá, a kompozíció maga olyan, mintha  a vad, érintetlen természet egy kis darabkáját helyeztük volna az edénybe (esetleg egyéb alkotásba).
Domináns, erőteljes hatású készítmények.





2. Vonalas - grafikus stílus









Kialakulása a ’60-as évek elejére tehető. 


Európában ismertté vált 
a japán virágrendezési mód
az ikebana térhódítása megkezdődött. 



Ez tudatos virágfelhasználással jellemezhető, mert 
minden virág, szár, levél jelentéssel bírt. 

Ez az európai virágkötészetben megalkotta az új irányzatot. A név utal az elrendezés szempontjaira, a meghatározott vonalak (függőleges, vízszintes, átlós) érvényesülnek. Az átlót helyettesítheti bármilyen térelem vagy érdekes formájú, nagyobb méretű, különleges növényi rész.
A stílus lényege, hogy minden virág a saját habitusával jelenjen meg, kifejezve alakjával, színeivel, anyagszerűségével a különlegességre törekvést! Ebben a stílusban csak különleges, arisztokratikus, uralkodó virágokat, zöldeket használunk, nagy levelekkel, egyedi megjelenésű ágakkal, melyek a kompozíció vonalvezetését is meghatározzák. 
A kompozíció valamennyi elemének sajátos, önálló szerepe van, és az elemek közötti üres tér az alkotás összhatásának kialakításában döntő fontosságú. A vonalak és nem a tömegek (mint a dekoratív stílusnál) képezik az esztétikai élmény forrását. Határozott súlypontot alakítunk ki a domináns növény(ek) segítségével. Kevés, de jól összeválogatott növényanyaggal dolgozunk. 

A kompozíció lényeges elemei, a tartók, az edények, a tálak, harmonikus egységet alkossanak a felhasznált növényanyaggal. Anyagukban egyszerűek, formailag megtervezettek, mintázat nélküliek, egyszínűek, hogy kiegészítsék, támogassák a virágkompozíció vizuális mondanivalóját.
 


A kompozíciókat az aranymetszés szabálya teszi arányossá, hogy harmonikus esztétikai élményt nyújtsanak. A készítmény alján lévő legsúlyosabb rész az alap, a súlypont, ide kerülhetnek a nagy virágok, levelek, hogy ezáltal is megteremtsük az optikai stabilitást. A színek kiválasztásánál is kerüljenek alulra az erőteljesebb színek, nehezebb anyagok! 

 





Ehhez a típushoz nem illik a szalag, megzavarhatja a virágok egyéniségét, különleges formavilágát. Egyedi csomagolóanyagokat, drapériákat, kiegészítőket (tollak, gyöngyök, dísztűk, rattan, üvegkavicsok stb.), sokszor igényes, iparművészeti termékeket, tálakat,vázákat használhatunk fel hozzá. 





3. Formakötészeti stílus







A stílus alapvető jellegzetessége a forma


Valami általunk kívánt formára alakítjuk a kompozíciót. 





Elsősorban geometriai alakzatokat képezhetünk a virágokból, mint kör, gömb, félgömb, ovális, négyzet, téglatest, háromszög, kúp, gúla, hatszög, nyolcszög stb... Ezek a szabályos szimmetrikus készítmények az állandóság és a tökéletes kiegyensúlyozottság érzetét keltik.  
A legegyszerűbb forma a gömb vagy a félgömb, ahol arra kell ügyelnünk, hogy alakja szép, szabályos, felülete egyenletesen domborított legyen. 

 




Gyakran használt forma még a szív, a koszorú, a kereszt, de alkalmanként alakíthatjuk gyűrűket, feliratokat, címert, kelyhet, nyuszit, mackót stb. (itt csak a fantázia szab határt...) formázó készítményre is. 





A klasszikus formakötészeti kompozíció csak egyféle virágból (elemből) készül. A virágok egyéniségét alávetjük a felület-kialakítás követelményeinek. Ha a készítmény természete úgy kívánja (pl. csokrok, tálak), akkor befejezésként alulra levelekből és indákból körben levélmandzsettát teszünk, a levélkoszorú optikailag lezárja a készítményt, a színes virágok pedig jobban virítanak! 




Lazább, kevésbé alakszerű kompozíciókat is készíthetünk. A laza formakötészeti stílus vegyesen virágokból és zöldekből épül fel. Egy készítménybe 1-3 féle virág és zöld kerül, a térkitöltés pedig egyenletes. Nincsenek nagyon domináns virágok, nincs a készítménynek súlypontja. A kompozíció egyszerű, ugyanakkor elegáns és gazdag hatású...


Mindkét kompozícióhoz egyaránt egyszerű formájú virágokat használunk. 

A felhasznált elemek hatásaként lehetnek 
szín-harmonikus és  szín-kontrasztosak. 





 A szín-kontrasztosak  




vidámak


A szín-harmonikusak 





derűsek, ha meleg színek, 




vagy elegánsak, ha a hideg színtartományba esnek.






Az akromatikus kompozíciók 
fehérek és/vagy  feketék, 
illetve ezek árnyalatai (szürkék). 

Összhatásukban  ünnepélyesek .




 











4. Struktúra stílus





A struktúra egészen különleges típusa a formakötészeti stílusnak. Már a modern idők találmánya (1980), 
a biedermeier modern változatának tekinthető.





Ha csokor, alakja kerek, felülete tömör. Az egyes növényeket, virágokat, növényi részeket (pl. apró terméseket) csoportosan vagy valamilyen meghatározott rend szerint tesszük a készítményekbe, s ezek a csoportok alkotják az egyes szerkezeti elemeket.





A szerkezeti felépítés jelenti a struktúrát, 
a lehető legnagyobb kontraszt létrehozására kell törekedni. 


A szerkezeti különbségek hangsúlyozásánál ügyelnünk kell a felület, forma, szín, méret milyenségére. Határozott méretű, egymástól látványosan eltérő csoportokat rendezünk egy kompozícióba.






A csoportok eltérő felszíne, más-más magassága biztosítja a játékosságot, hogy nem egy szabályos felületet kapunk, ezt fokozhatjuk vékonyabb indák, füvek felhasználásával. 




A készítmények hangulati hatását pedig dekorációs kellékekkel (szalag, zsinór, dekordrót, drapéria) emelhetjük. Ezek mind a tömör formák feloldására szolgálnak, és velük az említett kontrasztokon túl egy új, a természetes és mesterséges anyagok minőségbeli különbségét is láttatjuk.













5. Parallel stílus


Az 1960-as évek végén Hollandiából kiindulva forradalmian új virágkötészeti forma terjedt el, a párhuzamos elrendezés
Ez a stílusirányzat megjelenésében, technikájában eltér az eddig ismertektől.




A kompozíciók a meghatározó vonalak (függőleges, vízszintes, pontszerű) hangsúlyozásával, egy-két vonal megerősítésével jönnek létre. 
Ez a legtöbb esetben a növények színének, formájának hangsúlyozásával érhető el, 
nem kell sokféle növény 
felhasználására törekedni



A virágok merőlegesen, a levelek párhuzamosan állnak, kicsit megbontva ezzel az erőteljesen felfelé törő párhuzamos látványt.
Ez természetesen nem jelent mértani pontosságot, de a kompozíció felépítésén ez a vonalrendszer játssza a főszerepet. 
Átmenetek nincsenek, az ellentétes alakú és színű blokkokat helyezzük egymás mellé, a függőleges vonalak közvetlenül a vízszintes fedőrétegből emelkedjenek ki! Az aranymetszés arányai itt is érvényre juttathatóak.
A sok, egymással párhuzamosan elhelyezett alkotóelem nyugalmat, esetleg egyhangúságot sugallhat. A vízszintesekkel meg nem tört függőlegesek, vagy fordítva: a függőlegesekkel nem enyhített vízszintesek lehangoló hatásúak, kiegyensúlyozott viszonyuk viszont vizuálisan megnyugtató lehet.

 

Egyenes szárú virágokat: Calát, kardvirágot, liátriszt lehet itt használni. De alkalmasak a szálas rózsák, erőteljes szárú szegfűk és gerberák, íriszek, de még a díszhagymák is...






Kiegészítő vonal helyett alkalmazható bármilyen tetszőleges idom: gömb, kocka, karika stb.

A felhasználásra kerülő anyagok nem csak természetes megjelenési formájukban kerülhetnek felhasználásra, hanem ettől jelentősen eltérően is (pl. hajlítva, megtörve: diagonál- parallel).


6. Biedermeier stílus

A formakötészeti virágrendezési stílusnak legrégebbi, un. archaikus változata. Hatásában végtelenül gazdag és ünnepélyes. Igen sok kézügyességet, gyakorlatot, gazdag fantáziát és -ismeretanyagot feltételeznek ezek a míves, kimunkált kompozíciók.




Sok és sokféle virágból dolgozunk egyszerre. Általában alkalmasabbak rá az egyszerű formájú virágfejek. Az azonos alkotóelemeket sorokba rendezzük, az egymás mellett futó sorok határozottan különbözzenek el színükben, struktúrájukban.




Ha csokorról vagy tál(kosár)ról van szó, a tisztán virágokból álló kompozíciót, lehetőleg szabályos, egyenletes zöld gallérral, mandzsettával látjuk el.






A drapériák, kiegészítő elemek is a készítmény szimmetriáját kell erősítsék.








7. Cascade stílus



Elhajló formák (1986)
A kompozíció megjelenése természeti jelenségre utal. A szél hatására egy irányba elhajló növényeket formálja meg.


A kaszkád (cascade = vízesés) és a fluid stílus (fluide = folyóvíz): válójában hasonló elkészítési technikával, növényfelhasználással jellemezhetők. Az alkotásokat úgy kell létrehozni, hogy azok a lehető legjobban utánozzák a vízesés és a folyó alakját!






Ágakból, zöldekből, levelekből alakítjuk ki az alapformát, amihez a főleg könnyedén hajló szárú virágokat illesztjük, de valamilyen más, jó tartású elemekből egy laza tartószerkezetet is készíthetünk.
Az eltérő szerkezetű alkotórészeknek a kompozíció minden felületén, belsejében, elülső és hátsó részében meg kell jelenniük! 


A finom dekorációs elemek a meg-megcsillanó fényes víz folyását idézik fel. Ügyelnünk kell a virágok és zöldek elhelyezésére, hogy az alkotás minden szintjén (alsó, felső, belső, külső) felületén előbukkanó vízcsepp szerepét eljátszva megteremtsék a folyó víz atmoszféráját. 



A csokrok formája sokféle lehet. 

Leggyakoribb az un. csepp forma, itt a kompozíciónak egy határozott, lefelé mutató csúcsa van. Főleg kézben tartott menyasszonyi csokrok készülnek így, de tálak, ámpolna térdekorációk készítésére is kiváló. A karon hordott menyasszonyi csokor is ehhez a kategóriához tartozik, bár két (adott esetben 3) csúcsa van.

A másik igen kedvelt forma a boltíves kialakítás. Csokrok, tálak, térdekorációk készülnek így. Alapvető tulajdonságuk,hogy felső részük félgömb formájú és több, különböző hosszúságban végződő csúcsuk van. A lecsüngő virágokat sejtelmesen takarhatják a zöldek és dekorációs kiegészítők.







8. Dekoratív stílus


Európai eredetű, amely a reneszánsz hagyományokból kiindulva először a XVII. századbeli holland mesterek festményein jelent meg.
A dekoratív készítmények szépen, szabályosan felépített kompozíciók, megtervezett összeállítások a kiválasztott növényekből. 

Egyiken sem érezni azt, hogy bármelyik virág uralkodóvá válna, egyedi szépsége, formája érvényesülne. A befogadó forma alárendelt elemévé válnak a legkülönlegesebb virágok is, mert a stílus jellegzetessége a formai kialakítás. Ezen belül minden virág mozgásformájának megfelelően, legtöbbször saját szárával, saját hangulatával kerül a készítménybe, de elveszti egyéniségét, a kitöltő forma egy-egy elemévé válik.

Az összeállításnak általában egy függőleges főtengelyből és több oldaltengelyből álló váza van vonalas formájú alkotóelemekből.
Ezt a vázat aztán virágokkal és egyéb anyagokkal többé-kevésbé kitöltjük, finom átmenetekkel. A szomszédos virágok színei, formái nem képeznek éles kontrasztokat, hanem inkább kiegészítik egymást. Általánosan az összes virág egy szinten helyezkedik el, ezáltal egy meghatározott felületet képezve, de lehet több szinten is elhelyezni a virágokat, ez mutatósabb.

Virágfelhasználását tekintve nagyon színgazdag, és formailag is nagyon változatos lehet. Bármelyik virág, bármelyik másikkal összeköthető. Egy egy fajta virágból mindig kettőnél több kerül egy kompozícióba. 

"Egy virág, nem virág!!!"





Készítésükhöz egyaránt felhasználhatóak vágásra alkalmas egynyári, évelő virágok, növényházi és hajtatott, vágott virágok, de száraz-virágok is. 




Főként a nyári nagy virágbőség idején érdemes ezt a stílust választani.


A befogadó forma általában egy geometriai alakzat: háromszög, kúp, gúla, kör, gömb, félgömb



A funkció és a növényanyag mindig együttesen határozza meg az elkészítendő formát.




Az aranymetszés szabályától eltérni nem lehet.
A méretezésben feltétlen meg kell jelennie a 3:5:8 -as arányoknak!

A készítménynek az erőteljes virágokból súlypontot képezünk.




9. Klasszikus-romantikus stílus

 


Szabad stílusú összeállítások
Általában szabálytalan formájúak, növényanyagban pedig bőségesek. 


Fontos jellemzőjük, hogy a domináns formájú növényeket nem takarják el virágok és levelek, valamennyi kiegészítő elem feltűnő és látványos hatású. 



Hosszú szárú, nagyméretű, érdekes virágokból kötjük. Ezek lehetnek kerti virág csokrok (Pünkösdi rózsa, Liliomok, Csoportos rózsák, Kardvirág, Hagymavirág), magas kerti évelők egyvelege (Szarkaláb, Sásliliom, Csillagfürt, Kleopátra tűje stb),  vagy elegáns, drága termesztett virágok (pl. Flamingóvirág, Cala, szobanövény levelekkel). 


Mindig sok példány kerül egy készítménybe. 
Ezek a csokrok gazdagok, bőségesek, életvidámak, természetesek. A virágokat saját leveleikkel együtt kötjük össze, a kerti csokrokba a rózsákat, orgonákat egyéb virágzó bokrok ágait természethűen alkalmazzuk.    
Mutatós kerti zöldeket, leveleket, nagyméretű szobanövény leveleket köthetünk hozzá, de jól mutat a lósóska vagy a vaddohány termése is.

 
Kiegészítésként nagyméretű tollak (Marabutoll, Pávatoll stb) , nádbugák, Pampafű kalászok is kerülhetnek bele. 


 









Gyakran használunk kontrasztos színeket, és nem is kell mindig töltőnövényekkel kitölteni a kompozíción belüli üres tereket. A növénytartó is rendszerint látható, a kompozíció szerves részét képezi.

Ezekben az alkotásokba éppúgy érvényesülnek a virágkötészet törvényszerűségei, mint az eddig ismertetett stílusokban. Arányosnak, mutatósnak kell lenniük, bár nincs bennük sem súlypont, sem meghatározott vonalak! A színkontrasztok kifejező erejével játszhatunk a felületek tagoltságában.
Összességében különlegesnek és érdekesnek kell lenniük. A kísérletezések során fantáziadús és kreativitást tükröző, exkluzív tulajdonságokkal rendelkező készítmények születhetnek.


********


 stílusos munkák a netről:



/kiegészítő irodalom: http://www.mvvsze.hu/files/viragkoteszeti_stilusok.pdf